Nem minden szörny tesz szörnyûségeket
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki
Esküszünk, hogy
rosszban sántikálunk
Belépés

Lépj be közénk
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Kischat
Ne menj jégre, s el nem esel
Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 32 aktív, elfogadott karakter

Vérfarkas
1
Ember
5
Diclonius
0 (nem alkotható!)
Daimon
3
Pokolkutya
1
Vadász
6
Hibrid
4
Lidérc
2
Kitsune
2
Vámpír
2
Boszorkánymester
4
Wendigo
1
Vérjaguár
1

kockáztatja életét e világban
Beacon Hills Lelkei
lények az árnyékban
Jelenleg 76 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 76 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (367 fő) Kedd Okt. 15, 2024 1:07 am-kor volt itt.


Megosztás
 

 Everleigh Monagham

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
Szomb. Júl. 11, 2020 10:19 pm

Everleigh Monagham
vámpír: titokzatos éjjáró, kit az élôk vére éltet
Everleigh Monagham
What if we rewrite the stars? Say you were made to be mine
Nothing could keep us apart You'd be the one I was meant to find


Becenév:
Every, Eve, Evy, Leigh, Bárányka
Születési hely, idő:
Denver, 1967. november 19.
Kor:
52 év
Nemi beállítottság:
Heteroszexuális
Faj:
Vámpír
Play by:
Candice Accola-King
Karakter típus:
Keresett: @Ruben Victoriano

Gotta Know Me Better


A család… mára már kimerül egyetlen egy személyben nálam. Ő pedig nem is igazi családtagom. Ruben; ő változtatott át vámpírrá és vált a… huh, mivé is? Mesteremmé? Mentorommá? Apámmá? Talán inkább az utolsó. Legalábbis, ami a viselkedését illeti, leginkább az apámra hasonlít, mint bármi másra. Néha az agyamra megy, néha pedig csak annyit kívánok, bár ne úgy bánna velem, ahogy. Néha egy modernkori Rapunzelnek érzem magam mellette és tudom, hogy tényleg képes lenne egy toronyba bezárva tartani örökéletem végéig… Sosem fogok neki behódolni, mert nem egy védtelen, pátyolgatásra szoruló kislány vagyok, és ezt végre be kellene látnia. De hiába próbálom éreztetni vele, hogy tudok magamra vigyázni, mintha… nem venné a lapot.
Rajta kívül azonban nincs senki, aki igazán közel állna hozzám. Még barátaim sincsenek túlzottan… ha akadnak is, eltűnnek mellőlem. Tehát, nagyjából egy lecsúszott leányzó vagyok a gonosz farkas markában. Valaki cserél velem? Vagy segít rálelni Hamupipőke cipőjére, vagy Hófehérke mérgezett almájára, hogy valami történjen végre velem? Valami… sorsfordító.
Bár azt hiszem, a mérgezett alma fikarcnyit sem segítene rajtam.



When I Was Younger...


On another love, another love
All my tears have been used up


30 évvel ezelőtt… egy buli után hazafelé tartottam. Vagyis nem is tudom, pontosan hová indultam, de egy nagyon kihalt területre jutottam. Az alkoholtól zúgott a fejem, a mozgásom koordinálatlan volt és tényleg nem tudtam, hol vagyok. Csak azt tudtam, hogy minél előbb haza akarok érni, venni egy zuhanyt és bedőlni az ágyba. Vagy akár a zuhany kihagyható lett volna. Ahogyan ez az este is. A buli katasztrofálisan végződött. A pasimat, Darrent rajtakaptam a legjobb barátnőmmel a mosdóban, miközben Zara épp a… Még a jelenet is túlságosan élénk volt előttem és mást sem láttam, csak azt, ahogyan ők ketten egymásba vannak feledkezve. Még kiabálni sem volt erőm velük. Valahol mélyen sejtettem, hogy én vagyok a harmadik kerék – ugyanis mi hárman mindig együtt lógtunk.
Még gyerekek voltunk, tizenévesek, mikor nálam aludtak mindketten. Poénból pedig csókolóztunk. Én és Darren, Darren és Zara, Zara és én… Nem tudom, mi ütött belénk aznap este. De ott változott meg valami hármunk közt. Darren randira hívott és bár a barátság hármunk között továbbra is megvolt, mégsem volt az igazi. És fogalmam sincs, mikor történt meg az, hogy Zara került előtérbe Darrennél.
Mély nyomot hagyott bennem az, ami történt. Kisírt szemekkel sétáltam hát hazafelé, egy pulcsiban, ami… igen, Darrené volt. Ez volt az egyetlen holmi, amit magamhoz tudtam ragadni, mielőtt eljöttem a házból.
Utáltam mindent. Egy kis részem talán meg akart halni – de tudtam, hogy csak a nyomorúságos szitu ennek az oka. Valójában inkább megmutattam volna nekik, hogy mekkora fájdalmat okoztak nekem és hogy könnyebb lett volna, ha őszinték hozzám. Nyilván akkor sem lett volna minden rendben és a nagy hármasunk többé nem létezett volna, de legalább nem éreztem volna azt, hogy kegyetlenül hátba szúrtak.
Épp ezen merengtem, mikor kiléptem az útra, szétnézés nélkül. Mint mondtam, nem is figyeltem, merre tartok, annyira a gondolataimba voltam merülve.
Némi fékcsikorgásra pillantottam fel és a vakító reflektor lámpákra. Aztán elütött. Egy pillanat műve volt az egész; ahogy az autónak nekem csapódott és a fejem találkozott a szélvédővel, az eszméletemet vesztve gurultam tovább a járművön és értem végül földet amott.
Talán jobb lett volna, ha akkor és ott meghalok.
Meghaltam volna.
Azonban valaki úgy döntött, Istent játszva ad nekem még egy esélyt.
Victor volt az, a vámpír.

I wanna sing a song, that'd be just ours
But I sang 'em all to another heart

S őfelsége mindig is úgy viselkedett, mintha csak az apám lett volna. Legalábbis kegyetlen módon megszabta, mit, hogyan, mikor, merre csinálhatok. Zavart, hogy annyira atyáskodni próbál felettem. Úgy éreztem, nincs szükségem a pátyolgatására, főképp azután nem, hogy helyettem döntött. Szörnyeteggé tett engem a megkérdezésem nélkül. Habár azóta eltelt némi idő, sőt, évek és már én is élvezem ezt a létet, ugyanakkor továbbra is zavart, hogy mennyire képtelen hosszabbra engedni a pórázt. A láncot.
A közelében mindig is úgy éreztem magam, mint aki le van láncolva. Ahogy felfelé siettem a lépcsőn, hogy elérjek a szobámba, megragadta a karomat és visszarántott.
- Hányszor próbálod meg előadni a féltő apukát? Lássuk be, hogy csak egy gonosz farkas vagy, aki a közelében akarja tartani a bárányát… - Szúrósan tekintettem rá, egy hosszabb pillanatig hagyva, hogy fogja a karomat, majd a következő pillanatban elszakadtam tőle és felléptem az utolsó fokon is.
- Evy, tudod, hogy nem akarok neked rosszat! – A szemeimet forgattam a szavaira. Az ajtóm előtt álltam meg, neki háttal.
- Tudok magamra vigyázni, Victor – A szemem sarkából néztem csak hátra, mert kíváncsi voltam a reakciójára. Tudtam, hogy gyűlöli ezt a becenevet és csakis én szólítottam így, pont azért, hogy az idegein táncolhassak.

And I wanna cry, I wanna fall in love
But all my tears have been used up

Valójában nem utáltam Victort, sőt, a bosszantása sem okozott mindig örömöt nekem. Inkább csak egyfajta bosszantásnak szántam, amiért nem kérdezte meg, mit akarok… bár erről a mai napig nem szokott le. Néha azt kívántam, bár ne a vámpír apámként viselkedne, hanem másképp. Ha „emberszámba” venne, és nem egy vámpír kölyöknek nézne. Sejtettem, hogy a gyerekes lázongásaim nem segítenek egy cseppet sem a dolgon, mégis nehezemre esett másként viselkedni. 30 éve így viselkedtem vele és ő sem változtatott egyszer sem a hozzám való állásáról. Talán tényleg nem jelentettem neki többet egy báránykánál, akit a kerítésen belül akart tartani. Védeni. Csak… igazából mitől akart megvédeni?
Mondjuk a bátyja nem volt szimpatikus, noha nem sokszor találkoztunk, de ő határozottan egy rosszabbféle vámpír volt, mint Victor. De ő miért is bántott volna?
S noha nem volt más nő az életében, csak én, tudtam, hogy ez sem jelenti azt, hogy én számítanék neki. Na meg… talán, ha közeledett volna hozzám, akkor én magam utasítottam volna el. Azok után, ami velem történt anno, elzárkóztam a gyengédebb érzelmek elől.
Nem volt szükségem rá. Védeni akartam a szívem.






Everleigh Monagham
Everleigh Monagham Tumblr_inline_pav0olYw1S1szaa83_250
If you could see the look in her eyes The wolf was a sheep as a perfect disguise
Everleigh Monagham Tumblr_inline_pav0p05W7t1szaa83_250
And she can't believe that she fell for his lies He promised forever, but she never knew the price

Play by: :
Candice Accola-King
Életkor :
57
Tartózkodási hely :
Beacon Hills
Foglalkozás :
Modern Rapunzel
Silly little girl who tried to live forever (To live forever)
Everleigh Monagham Tumblr_inline_pav0qe7Uau1szaa83_250
Give away her soul to buy a bit of pleasure (Oh the bitter pleasure)


Everleigh Monagham Empty
Vissza az elejére Go down
Kedd Júl. 14, 2020 7:38 pm

Vendég
Vendég
Gratulálunk, elfogadva
Teen Wolf FRPG

Evy aww

Megkésve ugyan, de hoztam neked egy hivatalos elfogadót, hogy ezzel köszönthessem ezt a szép pofidat a kis világunkban! *-*
Nos ahogy látom, tényleg egy modernkori Rapunzel történetbe csöppentél, a különbség talán csak az, hogy téged nem az a rusnya, gonosz nőszemély tart fogva, hanem a megmentőd. Ez még érdekesebbé is teszi az egész szitut, hiszen a hős és a gonosz börtönőr ugyanaz a személy suspicious. Meglehet, ez nem is Rapunzel, hanem a Szépség és a Szörnyeteg sztorija lenne? Sejtéseim alapján igen, és ha nem csalnak a megérzéseim, ennek is hasonlóan jó vége lesz, mint a mesének. (I ship it) *-*
Azt viszont rettentően sajnálom, hogy csalódást okoztak neked a barátaid, s ezáltal meg is értem, miért zártad el a szíved a külvilág ártalmaitól... Ám el kell keserítselek: abban a pillanatban, amikor a legzárkózottabb leszel, akkor fog érkezni a segítő kéz, hogy aztán egészben lopja el a mellkasodban bújó kis ketyerét, egyenesen az orrod elől. Hidd el, mindig így van, tapasztalatból mondom. Rolling Eyes De hogy az a személy Ruben lesz-e...? Na, ez már csak rajtatok múlik. Mindenesetre ha barátokra vágysz, keresd fel a Kukás-csapat egyik tagját, mi szívesen kibeszéljük veled a rusnya vén vámpírodat Razz (imádlak Ruben, tudom, hogy ezt te is látni fogod Szottyongat)
Nyuh de nem húzom tovább az idődet, ahogy látom már foglalóztál, színed is van, most pedig már teljesen hivatalos az elfogadásod, úgyhogy irány a játéktér! *-*


Anonymous

Everleigh Monagham Empty
Vissza az elejére Go down
 

Everleigh Monagham

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Vámpír-