Vas. Jan. 03, 2021 6:19 pm |
| vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek Vincent Coldwell „In life there aren't failures, just lessons that need to be learned”
Becenév: Vinc Születési hely: Seattle Kor: 29 év (1991. augusztus 8.) Nemi beállítottság: Heteroszexuális Faj: Vadász (Ember) Play by: Jai Courtney Karakter típus: Keresett / Saját Gotta Know Me Better Meet Me Halfway: Nos, hogyan is jellemezzem magamat… nem is tudnám megfogalmazni… másoknak már biztosan lenne véleményük ezzel kapcsolatban. Akivel eddig összefutottam az elmondta, hogy mint ember elviselhetetlen vagyok, viszont a munkában nincs nálam jobb. Tehetek én arról, hogy amit szeretnék megszerezni, azért bármit megteszek? Különösképpen hidegen hagy bárkinek is a véleménye… számtalanszor elmondtam már… vagy megszoksz, vagy megszöksz, de ha az utóbbit választod minél hamarabb… Ennyi kérem szépen… ilyen egyszerű a történet. Bár mentségemre szóljon, a családom miatt vagyok olyan amilyen… Erősségek: Az Árész-program alatt szerzett tapasztalatnak hála, illetve idősebb fejjel az akkori képességek tovább fejlesztésével lőfegyverek, plusz egyéb közelharci eszközök magas szintű ismerete. Gyengeségek: Ha ezt gyengeségnek lehet hívni, akkor azt mondanám, hogy senkiben sem tudok megbízni… rendben, kivéve két embert: Phil-t illetve Electra-t You're Still Have All Of Me: Család! Nem létezik olyan, hogy család… Legalábbis nekem nem… Apám?… Olyanom nem is volt! Nem szeretett és azt éreztette is velem, sőt még a „program”-ba is beszervezett… én voltam neki az alanya… milyen apa az ilyen, hogy a saját fiát kísérleti patkányként kezeli?… Az első fázist sem tudtam teljesíteni ezért még jobban gyűlölt… és még slusszpoén egy nő verő volt… Nem… Nem volt apám. Anyám sem volt… mivel hat éves voltam, mikor eltávozott az élők soraiból. Mikor apámat is elvesztettem és a munkahelyén átvettem az ő pozícióját, akkor derült ki számomra, hogy ő végzett anyámmal… Raziel is a listán volt egy darabig, szinte legjobb barátomként tekintettem rá, viszont miután azzal a nővel összemelegedtek, akivel elterveztem az életemet, le is törölte magát onnan… Így valóban csak egyedül Electra-t nevezhetem a családomnak. Ő a szerelmem is egyben, első perctől, ahogy megláttam tudtam, hogy nekem szánta a sors. When I Was Younger...
Nightmare From The Past!
– Nem fog sikerülni! – Karba tett kézzel ráztam meg a fejemet, ahogyan Raziel-re néztem… Remegő karral szegezte a fegyverét a kutyára. – Csak az időnket húzod… – Szúrtam még oda, majd hátat fordítottam és a mögöttem lévő asztalra támasztottam mind a kettő kezemet. Bevillantak az emlékek, mivel én is átéltem azt, amit ő… – ROXETTE! – A lövés hallatán nem csak az visszhangzott a fülemben, de még az a név is… Hirtelen kaptam fel a fejemet. A képek, amik megjelentek a szemem előtt magukkal rántottak…
Könnyes tekintettel néztem farkasszemet a kutyával… az egész testem remegett… – Apa… kérlek… én ezt nem tudom megtenni… – Apámra néztem, miközben a kezemet leeresztettem… Ő odajött hozzám, elvette a pisztolyt és letette az asztalra… – Semmi baj fiam… – Mondta, majd azzal a lendülettel, elővette a zsebéből a saját fegyverét és egy laza mozdulattal lelőtte az ebet. – Ez lett volna a feladat… – Mondta mérgesen… Megfagytam egy pillanatra, ahogy figyeltem az állatot… A szememből csak úgy kicsordult a könny… a kutya nevét kiáltottam, de nem reagált rá, hiszen a szemem láttára pusztult el… az élettelen teste örökre beleégett az agyamba…
Hideg és nedves érzés zökkentett vissza a gondolataimból… az emlék miatt egy könnyecske szaladt végig az arcomon majd a készfejemen landolt. Megtöröltem a szememet és egy mosollyal az arcomon fordultam vissza Raziel-hez. Közelebb léptem hozzá… – Szép munka! Tudtam, hogy képes vagy rá! – Megveregettem a vállát és elvettem a fegyverét. – Nos, akkor jöhet a második fázis! – Néztem rá lelkesen… viszont az arckifejezésem komolyra váltott…
Hihetetlen, hogy már két év eltelt az incidens óta… és az emlékei még mindig nem tértek vissza… egyszerűen nem fér a fejembe. Értem én, hogy a vadászat során hatalmas sérülést szenvedett el, ami közel halálos volt, és ezért halottnak nyilvánították… de… úgy élni tovább, hogy szinte senki sem tudja, hogy még az élők között van… még belegondolni is szörnyű dolog… Phil-lel, a labortársammal ezért tartjuk együtt titokban, mivel egyedül ezt nem tudnám végigcsinálni…
Egyébként sajnálom Raz-t… egy kicsit… legalábbis nem lennék a helyében… viszont örülök, mert így Electra-val lehetek.
The Present Is A Present!
Négy év eltelt már és Raziel fantasztikusan halad a programmal… a harmadik fázis végén jár. Már hosszú ideje titkolom az egész világ előtt… a létezését… Legfőképp Electra előtt. Ő az egyetlen személy, akinek kénytelen vagyok hazudni… nem tudhatja meg, hogy a szerelme életben van… igen szerelme, tudom jól, hogy jobban szereti férfit, mint engem, még úgy is, hogy azt hiszi halott…
Érzem rajta, hogy próbál a kedvemben járni, de nem képes túltenni magát az egészen… ilyenkor napokra elvonul a szobájába és senki társaságára sem kíváncsi… Próbálok figyelni rá és igyekszem mindenfélével felvidítani, de nem sok sikerrel…
Pont emiatt elég régóta vezetek egy excel táblázatot, hogy amikor olyan napokat él, amikor elvonul és magányra vágyik, akkor foglalkozom Raziel-lel és a programmal… Phil szerencsére segít és mikor Electra-val töltöm az időt, ő vigyáz Rockwell-re. Így tudjuk kiküszöbölni, hogy folyton figyelve legyen…
Viszont egy nap minden megváltozott… szó szerint minden a feje tetejére állt. A társamnak elküldtem az e havi táblázatot, de vagy nem nézte meg jól, vagy nem tudom, mert pont akkor engedte ki a szabadba Rockwell-t, amikor Electra is normális állapotban van… – Neked elment az eszed? – Förmedtem rá… – Hogy engedhetted ki az alanyunkat? Ennyi év után el akarod rontani az egészet? – Szaporán vettem a levegőt. – Nem hiszem el, hogy miattad lőttek a tervünknek… – Nagyot nyeltem… – Felfogtad? Az a két ember soha nem találkozhat egymással… egyszerű volt a kérés, nemigaz? – Üvöltöttem rá mérges tekintettel… – Hú… de meg fogod bánni a tetted… – Csaptam rá az ajtót, a választ sem vártam meg… bár nem mintha bármilyen szó is elhagyta volna a száját… nem mert megszólalni, csak csendben tűrte, ahogy beszélek vele…
Kapkodtam a lábaimat, olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam… Mindenhol kerestem a fiút, de sehol sem találtam meg…
|
| ![]()
➷ I’m not a criminal
I’m not the villain
Yeah this is personal
A drive-by killing ➷Play by: : ➷ Jai Courtney
Életkor : 32
Tartózkodási hely : ➷ Beacon Hills
Foglalkozás : ➷ Ares member
➷ Your guns are loaded
And your lies are the bullets
So here is the trigger
Go ahead and pull it, now ➷
 |
Vas. Jan. 03, 2021 8:26 pm |
| Vendég Gratulálunk, elfogadva Teen Wolf FRPG
Vincent! Először is szeretnélek üdvözölni a kis városkánkban, remélem jól fogod érezni magad nálunk!  Térjünk is a lényegre: ugyan szívesen olvastam volna még a jellemedről és a családodról, már abból is bőven elég információhoz jutottam, amit elénk tártál, s mit is mondjak... Az Árész-program mindenkit tönkretesz valamilyen formában, az pedig csak még rosszabb, ha a családunk miatt keveredünk ebbe a borzalmas szervezetbe. Mindenesetre nagyon remélem, hogy erős maradsz és kitartasz amellett, amit/akit szeretsz, hiszen te is megérdemled a boldogságot!  Ami az előtörténetedet illeti... Nos igen, a szerelem érdekében bármire képes az ember, nem igaz? Főleg, ha egy olyan szituációban van, mint te. Nem is tudom, én mit tettem volna a helyedben... Valószínűleg ugyanazt; eltitkoltam volna Raziel létezését Electra elől, még ha ez nem is teljesen önzetlen dolog egyébként.  De most, hogy a titokra fény derült... Kíváncsi leszek, mihez fogsz kezdeni ezután.  Nyah, nem húzom tovább az idődet, foglald le a pofidat aztán irány a játéktér!  |
|
|
