i am not an angel and i don't want to be, but i'm not the bad guy either
Nem először - és valószínűleg nem is utoljára - fordult elő velem, hogy bajba keveredtem. A seriff hivatalában már rutinos látogatónak számítottam ilyen, vagy olyan indokból kifolyólag, így nem ez volt az első eset sem, hogy rendőrautóba ültettek. Az mondjuk bántotta az önérzetemet, hogy erre fényes nappal került sor, ráadásul a gimi parkolójából gyűjtöttek be, de egye-fene, még hajlandó lettem volna szemet hunyni efölött, ha valami jó indokuk lett volna erre. Vagy ha legalább hajlandóak lettek volna bármi magyarázattal is szolgálni nekem, amikor betuszkoltak a hátsó ülésre. De ezek az egyenruhás majmok egy büdös mukkot nem szóltak egész úton, hiába kérdezgettem őket arról, mi folyik itt. Csak arra tudtam gondolni, hogy valami nagy gond lehet. Az fel sem merült bennem, hogy talán én csináltam megint valami felelőtlen dolgot, ugyanis mostanában baromira kellett vigyáznom magamra az Árészos rohadékok miatt. Persze, azt nem állítom, hogy így se csúszott be egy, vagy két upszi, de azok egyike sem lehetett olyan, amiért a seriff hivatalba kellett volna berángatni. Ráadásul, ha jól tudom, Donovan seriff a nagybátyámmal intézett valami ügyet a városon kívül, így meg aztán elképzelésem sem volt, mégis mit akarhattak tőlem az őrsön. Ráadásul még kiskorú voltam, Chris nélkül semmilyen intézkedésbe nem foghattak hivatalosan. Talán aggódnom kellene. Ez az egész nem sejtetett most semmi jót. Ugyanakkor viszont ott motoszkált bennem, hogy mi van akkor, ha ez valami vadász dolog, ha csak a segítségemre van szükségük, mivel a bácsikám nem volt elérhető jelenleg. De akkor azt nem így intéznék... Igen, határozottan aggódnom kéne. Nem tudom hány perce ülhettem már a kihallgatóban arra várva, hogy jöjjön már valaki, aki válaszokat adhat a kérdéseimre, de a türelmem az egyre fogyott. Ujjaimmal az előttem lévő asztalon doboltam, idegesen ráztam a lábamat és nagyjából olyan öt másodpercenként az ajtóra pillantottam. Mi lesz már? Mégis mit akarhatnak tőlem? Aztán amikor az ajtó kitárult és belépett rajta egy ismerős rendőr, megkönnyebbülten sóhajtottam, de azért nyomban kihúztam magam; talán emlékezhet rám. Ugyan még sosem beszéltem vele korábban, és az sem rémlett, hogy a nagybátyámat láttam-e valaha szót váltani, de abban biztos voltam, hogy néhányszor jelen volt, amikor Chrisszel a seriffhez jöttünk látogatóba. - Végre! - motyogtam magam elé, a plafonnak emelve a tekintetem. - Kérem, elmondaná, mégis miért vagyok itt? A kollégái semmit nem árultak el... - Immár egyenesen rá néztem, ártatlan ábrázattal, nagyokat pislogva. Régóta használtam már ezt a technikát, ha meg akartam úszni valamit; a bociszemeimnek általában nehezen bírtak ellenállni az emberek. Ebben a helyzetben gőzöm sem volt róla, mennyire lesz hatásos, mert egyelőre még azt sem tudtam, mibe sikerült belekeverednem.
echoes and the shots ring out, we may be the first to fall
everything can stay the same, or we could change it all
Pént. Dec. 25, 2020 2:26 am
Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Hogy jövök én ahhoz, hogy ítélkezzek mások felett?
Nem gondoltam volna, hogy a seriff ilyen hamar magamra hagy – bár én küzdöttem fel magam a ranglétrán és vívtam ki az elismerést az előző helyeken, itt még nagyjából semmit sem bizonyítottam. Némileg frusztrált, hogy egyedül lettem hagyva, bármiféle ügyes-bajos dolga is volt a seriffnek. Bosszús voltam, hogy egy komolyabb ügy akadt a kezembe, ráadásul olyan, amihez nagyon is kellett volna a seriff. Legalábbis, mikor a felvételt láttam, ez jutott eszembe. Közben viszont az idő is szorított, mert ezt a lányt át akarta venni egy másik rendőrörs. Én viszont kiadni nem adhattam, ahhoz nem volt jogom, de a nyomozáshoz igen. Ezért is kérettem át a lányt, név szerint Stella Argent-et magamhoz egy tüzetesebb kihallgatásra. Oké, nem magamhoz, hanem abba a tipikus kihallgató szobába. Irodába. Nem is tudom, minek kellene nevezni. Beléptem végül az ajtón és a tekintetem meg is akadt a lányon. Néhány pillanatig elidőztem rajta. Nem úgy nézett ki, mint aki olyan nagy bűnöző lenne – de a felvételen tagadhatatlanul ő volt. Ő és egy ismerős arc, akiről tudomást sem akartam venni – nem akartam, hogy Neki köze legyen mindehhez. Szívem szerint elégettem volna azt a felvételt. De nem tehettem, nem lehettem ostoba. - Stella Argent, igaz? Aaron Black. Én fogom önt kihallgatni egy betöréses ügy kapcsán – Azzal leültem vele szemben, amint teljesen magunkra maradtunk. A kezemben volt egy mappa is, tele fotókkal, amik bizonyítékként szolgáltak. – Azt ajánlom, mindent mondjon el, amit tud – Jegyeztem meg, miközben kinyitottam a mappát és az első fotót kiraktam a lány elé. Határozottan ő szerepelt rajta és Al. Tisztán kivehetőek voltak. – Erről a bizonyos estéről van szó – A lányra néztem. Egyelőre mást nem akartam mondani, sem kérdezni, a reakciója érdekelt.
i am not an angel and i don't want to be, but i'm not the bad guy either
Miért van az, hogy valahányszor Chris a lelkemre kötötte, hogy ne kerüljek bajba, minden egyes alkalommal bajba keveredtem? Pedig most aztán tényleg meghúztam magam elég rendesen; mióta visszatértem Franciaországból kétszer olyan óvatos voltam, mint előtte, mert tudtam, hogy valószínűleg a távollétem alatt sem tettek le róla az árészosok, hogy egy óvatlan pillanatban elkaphassanak. Emiatt még a házat is alig hagytam el, bár az igazat megvallva nem is volt túl sok életkedvem kimozdulni otthonról. Nem voltam a legjobb formámban, mióta a dolgok megromlottak köztünk Dannyvel és ezért leginkább csak magamat hibáztathattam. Hosszú sztori röviden: elcsesztem. De úgy istenesen. Ebből kifolyólag baromira nem volt energiám a depim közepette még arra is, hogy bármiféle hülyeséget elkövessek, és ezért sem értettem, mi a fenét akarhatnak tőlem az őrsön. Őrjítőnek tűnt az a pár perc, amit egyedül töltöttem, várakozva arra, hogy végre jöjjön egy tiszt, aki felvilágosít a kialakult helyzet miértjéről. Össze-vissza cikáztak a gondolatok a fejemben, egyik elméletet gyártva a másik után, s egy bizonyos rossz előérzet fogott el. Azt hittem, egy kicsit fellélegezhetek, amikor végül az egyik rendőr csatlakozott hozzám a kihallgató szobában, ám hamar ki is derült, hogy tévedtem. Mégpedig elég nagyot. - Betöréses ügy? - kérdeztem vissza zavarodottan, nem is sejtve, hogy a mappában, amit szorongatott miféle képek lapulhatnak. Még csak halvány lila gőzöm sem volt róla, milyen betörésről lehet szó. Arról, amikor Valentin nap előtt Dodoval bessurrantunk a gimibe? Az már egy ősrégi történet, amiből senki nem csinált ügyet, így ezt kizártam. De akkor mi...? Black rendőrtiszt elém rakott egy képet. Mielőtt egy pillantást is vetettem volna rá, tanulmányoztam a férfi arcát. Komolynak tűnt, s úgy figyelt engem, mintha azt várná, hogy bármelyik pillanatban elárulhatom magam a reakcióimmal. Mintha tényleg bűnös lennék. Nem értettem, egyszerűen nem. Lenéztem a fotóra, a homlokom pedig azonnal ráncba szaladt az értetlenségtől. Én szerepeltem rajta és Danny. Pontosabban Blöki. Akkor készülhetett, amikor pár hónappal ez előtt az a hülye úgy döntött, hogy jó ötlet lesz egyedül berontania az Árészosok támaszpontjára, én meg utána mentem, hogy megmentsem az irháját. - Ez valami vicc? - értetlenkedtem teljesen őszintén. Nem állt szándékomban se letagadni, sem pedig cáfolni, hogy valóban én szerepelnék a képen. Most először örülni kezdtem neki, hogy Dannyvel kerültük egymást, mert mérget mertem volna rá venni, hogy ebben is A program keze van; hogy engem megtaláljanak az gyakorlatilag elkerülhetetlen volt eddig is, de így legalább őt nem tudták olyan egyszerűen beazonosítani. Ez a kép nem juthatott máshonnan a seriff hivatal kezére, csak és kizárólag azoktól a mocskoktól. De miért tennének ilyet? Mit terveznek?
echoes and the shots ring out, we may be the first to fall
everything can stay the same, or we could change it all
Kedd Jún. 22, 2021 9:41 pm
Aaron Black
daimon: a kapzsiság mestere, csalóka üzletek kötôje
Hogy jövök én ahhoz, hogy ítélkezzek mások felett?
Hogy örültem-e annak, miszerint megkaptam az első önálló ügyem egy új városban? Nem mondhatnám. Nehéz volt és rajtam volt a nyomás, elszúrom-e. Főleg, hogy senki nem volt velem, aki kijavíthatta volna a baklövéseim. Igen, a seriff. Sóhajtottam egy aprót, mikor a lány visszakérdezett és bólintottam, más választ nem adva. Elég egyértelműen fogalmaztam, így nem akartam önmagamat ismételgetni. A tekintetünk egy hosszabb pillanatra találkozott: észrevehetően ő is úgy vizslatott, mint én őt. Ha viszont azt hitte, bármit le tud olvasni az arcomról, tévedett. Mármint azon túl, hogy komolyan állok a helyzethez, más nem volt az arcomra írva. Komolyan kellett vennem az egészet, hiszen a lányt át akarta venni egy másik egység kihallgatásra; ezt azonban semmiképp nem hagyhattam. Másrészt egy betöréses ügy nem tűnt annyira komolynak, hogy át kelljen őt adnom. Ezért is volt bennem az, hogy szép lassan elkezdem a kihallgatást, megtudom, amit meg kell és talán, mire a végére érünk ennek az egésznek, a seriff is visszaér és ügy lezárva. Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem. Némileg elkalandoztam, de aztán a fotóra néztem, végül vissza a lányra. Figyeltem, hogyan ráncolja a homlokát, miképp értetlenkedik, de nem tudtam megmondani, pontosan mi is lehet a baja. - Vicc? – Ezúttal az én homlokomon jelentek meg az értetlenség ráncai, majd megráztam a fejemet. – A legkevésbé sem vicc. Sajnos. – Tettem hozzá halkabban, Al-ra gondolva. Bármi is volt köztünk, vagy épp nem; nem akartam neki rosszat és legszívesebben apró darabokra téptem volna a fotót. De bizonyíték volt és azt megsemmisíteni… nos… adódott volna belőle némi gondom, maradjunk annyiban. – Jobb lenne, ha minden elmondana. Akkor talán ki tudunk találni valamit, hogy ne… - Elhallgattam. Nem akartam beavatni abba, hogy át kellene őt adnom egy másik rendőrkapitányságnak. Túl sok infó. Ahj. Reméltem, hogy nem akad fenn majd ezen a kis nyelvbotláson. – Szóval? Hajlandó együttműködni? – Kíváncsian fürkésztem az arcát, miközben igyekeztem nyugodtnak tűnni, de belül nagyon is feszült voltam. Ideges.
310 words ❖ Light's Theme B ❖ note: remélem, tudsz vele mit kezdeni, Stells' ❖ kredit
↭ Every night is
the dawn of a new day ↯
↭ You don't lose if you learn from your mistakes ↯
Play by: :
↭ Chris Wood ↯
Életkor :
32
Tartózkodási hely :
↭ Beacon Hills ↯
Foglalkozás :
↭ Police Officer ↯
↭ Look at you, you're
just as fucked up as me ↯
↭ How can you love if you don't love yourself? ↯
Kezdőlap
❖ 