Szóval... Ki is lennék én? Jó kérdés, amire annál több választ kaphatsz, minél több embert kérdezel meg.

"Visszabeszélős" Irwin, az iskola nagyszájú lánya, akit egy rakat srác próbált már megszelídíteni és egy rakat lány utál. Mondjuk nem is csoda... Mármint nem nagyképű akarok lenne, csak ez az igazság. A saját nemem gyűlöli, amikor visszapofázok nekik, pedig azt csak akkor teszem, ha védelmezem az igazságot. Csak ezt a pletyis, népszerű libák nem igazán szokták jól viselni, de hát ilyen az igazság, én most mit csináljak? A srácok, meg azt gondolják, hogy amelyik lánynak nagy a szája, az... hát nos... jól is tud szopni. Emiatt pedig szeretnének egy kissé megszelídített szex játékot maguknak otthonra, amit amúgy totál kiverhetnek a fejükből, inkább rakjanak agyat a helyére.

"Kurva" Irwin, legalábbis az egyik mosdóban lévő felirat mellett. Biztos az egyik csaj utálom volt, aki nagyon unatkozott a wc-én. Bár őszintén azt hittem, ezt az anonim üzenethagyogatósat már a dedóban hagytuk, de igazából nem is érdekel nagyon. Jót röhögünk rajta a barátaimmal. Főleg azért, mert odanyomtam egy csók nyomot a megszokott piros rúzsommal, és aláírtam, hogy én is téged. Őszintén nem foglalkozom ezzel. Mondhat bárki bármit, én és az én kis csapatom tudja ki vagyok.

"Dorca" Irwin, minden olyan srácnak, aki olyan módon próbál fölszedni, hogy húzni próbálja az agyamat. Ezzel mondjuk nem csak egy probléma van. Úgyis tudom, hogy csak dugi pajtit keresnek, ami engem őszintén hidegen hagy. Sose bújnék ágyba senkivel, se fiúval, se lánnyal csak azért, mert olyanom van. Főleg, hogy nekem nincs olyanom, akármi is legyen az. Mondjuk ez egy bonyolult téma, amiben nem igazán tudok még kiigazodni, így hagyjuk is. A másik nagy probléma ezzel, hogy én világosan kijelentem mindenkinek, hogy gyűlölöm ezt a becenevet, de persze sokan nem veszik komolyan. Azt hiszik, csak viccelek, vagy majd, hogy ők megváltoztatják az érzéseimet a Dorca-val kapcsolatban. Mondjuk engem miután elmondtam, nem érdekel mit gondolnak. Aki egy kicsit is ismer, hogy ilyenekkel nem viccelek, és ugrok ezekért. Mondjuk nem csak ezért. Én nagyon érzékeny vagyok arra is, amikor valaki valakit ok nélkül, vagy kitalált vádakkal támad. Mondjuk sok mindenki emiatt kicsit meg van zavarodva. Egyrészt tök kontrollálatlanul ugrok bizonyos témákra tök bunkón, másrészt meg védek, mint a jó harcosa. De hát ez lennék én elvileg...

"Ijesztő" Irwin, a kicsik között. Hiszen ők csak annyit látnak belőlem, hogy folyamatosan üvöltözök mindenkivel, tanárral, diákkal egyaránt, hiszen én mindig kimondom a magamét. Meg szerintem az se segített ezen a becenevemen, amikor egy srác konkrétan úgy letapizta a seggemet, hogy nem csak egy pofont kapott, hanem visszakézből is repült még egy neki, meg egy hasszájba térdelést is kapott. Na, hát igen. Az a sok szabadidő az otthoni kondiban azért hasznomra vált, meg az a pár önvédelmi és harcolási alapokkal foglalkozó óra se ment kárba.

"Dodo" Irwin, a barátai nagy védelmezője, és a csoport anyukája. A kis csapatom vezetője vagyok szerintük, de én nem így látom. Én a háttérben működöm inkább, mindenkire vigyázok, és csak védelmezésre lépek előre. Mindenkinek meghallgatom, és rendbe rakom a bajukat, gondjukat. Mindig az az első, hogy őket segítsem, és rendben legyenek minden módon. Mondjuk nekem se ártana ez viszonzásban, de mindig azzal törődök elsőre, ami velük van. És nem is azért rossz, hogy velem alig törődnek ilyen módon, hiszen nem is várom el a természetem miatt, de valahogy belül mégis rossz. Mondjuk emiatt tudják meg a bajaimat legtöbbször már akkor, amikor megoldottam őket, de most mit csináljak a hülye fejemmel?!

"Stréber" Irwin, pár emelt matekos társam szerint, akik utálják, hogy jobb vagyok pár dologban náluk. Persze amit nem vesznek ők észre az az, hogy ők meg másban jobbak, mint én, ahogy ez általában van. Az egyiküket például sose tudnám futásban utolérni, pedig én se vagyok túl lassú. A másiknak meg töriból is úgy vág az agya, hogy odahalok. Minden évszám és név úgy a fejében van, hogy én csak lesek. Persze pont miattuk szeretnék egyre jobb lenni, amit szerintem nem vesznek észre.

"Flörtölős" Irwin, a bulik ivóbajnoka, aki igazából nem érti magát, de ezt hagyjuk is ennyiben.

Persze, még sorolhatnám a felsorolást, hiszen mindenki mást mondana rólam. Bár azt szerintem senki nem veszi észre mennyire bizonytalan vagyok magamban. Azt se tudom miben is vagyok tényleg jó, tényleg elég kedves vagyok-e, nem vagyok-e túl sok, meg sorolhatnám. Persze a legnagyobb zavar bennem saját magammal és a szexualitásommal, a szerelmi életemmel van. Az egy dolog, hogy nem igazán találom magamnak szexinek, vagy különösen szépnek, de az egy dolog. Nem utálom magam, és igazából tovább már nem érdekelnek a dolgok. A szerelmi dolog sokkal nagyobb gond, hiszen látom, hogyha valaki jól néz ki, meg szépnek, helyesnek tartok embereket, estem is bele már lányba is, fiúba is, de sose éreztem azt, amit a többiek. Főleg, mert kapcsolatom se volt igazából.  Mondjuk nem is értem hogyan tudnak emberek csak úgy lefeküdni másokkal. Nekem sokszor még egy csók is sok, nem hogy szex.  Na de mindegy is... Bonyolult téma ez, és még magam se tudom rendesen.

De valami ilyesmi lennék én. Egy nagyszájú, védelmező, verekedős, de közben kissé magányos és bizonytalan lány, aki keresi a helyét a világban.

Család.... Hát elvileg van az, ami alapból van. Anya, apa, egyéb rokonok, de igazából lehetnénk ismeretlenek egy házban. Az alap dolgokat tudják rólam, de szerintem leragadtak annál, hogy 6 éves vagyok, mert legtöbbször úgy is kezelnek, mintha még mindig az lennék. Ami perce eléggé idegesítő, főleg amikor még mindig Mazsolának hívnak, ami kiskoromban volt a becenevem, mert az volt az első szavam és folyamatosan ismételgettem. Még nem is lenne vele problémám, mert a legjobb barátaim is szokták mondogatni néha hülyeségből, de még akkor is teli szeretettel. Anyámék meg olyan degradálóan tudják odadobni, hogy falra másznék tőle legszívesebben.... Tudom, rohadt nagy problémám van, de meg kell érteni, hogy nem kellemes ez a helyzet. Főleg nem egyke gyerekként, hisz még jobban egyedül vagyok. Apám folyamatosan dolgozik, későn jön haza, anyám meg szintén ugyan ezt az életet nyomja. Csodálom is, hogy még nem tört be hozzánk senki, hiszen csak én lennék ott. És hiába nem vagyok egy gyenge virágszál, azért biztos nem tudnák leverni egy felnőtt férfit túl könnyen. Na mindegy is...
Igazából akik nekem tényleg fontosak, azok a barátaim, vagyis a lányaim, ahogy hülyéskedve szoktuk mondani. Nekem ők az igazi családom. Mindent tudnak rólam (persze azért a természetem miatt nem feltétlenül azonnal, és nem is minden mindent, de 99%-ot kb), mindenben mellettem állnak, és mindent megtennénk egymásért. Az életemmel is megvédeném őket, bár egyelőre még csak azzal kellet védenem őket, hogy az iskolában kiálltam értük. Már kerültem is emiatt pár büntetésbe, de őszintén nem érdekel az a pár elpazarolt óra, ha a lányaim jól vannak.

Egy finom mosoly. Kissé lehajtott fej, felnézés az áldozatra. Finom ajakharapás. Lenézés nevetés közben, mellé a füled mögé tűrni a hajad. Máris kész a flörtölés, ami nagyon szépen, begyakoroltan megy, és mindenkinél beválik. De mire is jó ez az egész? Minek kínzom magamat és másokat is? Dorcas, térj már észhez!
- Szóval, mit is mondtál, mi a kedvenc italod? - néz rám éhes tekintettel. Látom rajta, hogy leakar itatni, lehetőleg minél hamarabb, hogy még legyen egy szabad szoba, ahol eljátszadozhat. Persze ötlete sincs arról, hogy egy csókot se tud kihozni belőlem.
- Lepj meg, és keverj nekem valamit! - néztem fel rá a legcsábosabb tekintettel. A srác kapott is a lehetőségen, úgy tűnt el a tömegben, mintha nem is lett volna alig egy másodperccel előtte ott mellettem. Hosszan fújtam ki a levegőt, ahogy lehullott rólam a kis szerepem. Unottan néztem körbe, amikor a szemem megakadt az egyik barátnőmön, ahogy épp smárol valami random sráccal. Nem értem nekem miért nem megy? Miért nem vagyok normális? Mármint félre értés ne essék, nem akarok kurva lenni, meg minden bulin lefeküdni valakivel, csak elég nehéz az élet, amikor még egy csók se ugyan az, mint, amit mások mesélnek, meg amit a filmekben lehet látni.
Még egyszer mélyen fújtam ki a levegőt, ahogy inkább egy még kibontatlan fehér boros üvegre futott a tekintetem. Nyakon ragadtam és kerestem a kiutat a tetőre. Sokan hülyének és őrültnek gondolnak, amikor meglátnak ott, mert főleg csak ittasan csinálom, de jó gondolkozni egyedül a csillagok alatt. Meg még sose estem le, ami remélhetőleg sose fog megtörténni.
Szerencsémre most se sikerült összetörnöm magam, és nyugodtan ücsörögtem a tetőn, majd kihúztam a bort, és felnyitottam. Sablon szöveg, de az alkoholos üveg az egyetlen, amit valaha is csókoltam. De hát ez van, ha az ember el lett baszva. Na de semmi gond Dodo, csak idd a bort, semmi gond nem lesz.

Másnap reggel

Az ébresztőm olyan hangosan üvöltött, hogy legszívesebben kidobtam volna az ablakon. De inkább civilizáltan lenyomtam és szép lassan felültem az ágyamban. Őszintén azt se tudom, hogyan kerültem ide. Arra se emlékszem, hogyan szedtem le magam a tetőről, már, ha magamtól sikerült. Bár a fejfájásom arra ad okot gyanakodni, hogy egy üveg bor után minden lehetséges volt nekem.
Szép lassan kikászálódtam a takaróm alól, bevettem egy fájdalomcsillapítót, még vizet is sikeresen ittam, majd egy gyors smink, öltözködés és táska összepakolás után elindultam a suli felé, a szokásos útvonalon, összeszedve a többieket. Mindenki más rajtam kívül egész elfogadhatóan érezte magát. Milyen jó nekik.
Persze csak jót röhögtünk azon mennyire káó voltam tegnap este, és, hogy alig tudtak megállítani az üvöltve éneklésből. Mosolyogtam velük, és félig átkarolva mentem az egyikükkel, de így is valami a szívemet szorította. Nem tudhatták miért ittam annyit, és, hogy mi bánt belül. De persze eszembe se jutott ezzel rontani a kedvet, na meg így is az egyiküknek otthon épp valószínűleg válni fognak a szülők. Mit számít ilyenek mellett az, hogy tipikus tini módon nem értem magam?!

Egy 20 perc múlva már a folyosón röhögve, kissé jobban kijózanodva beszélgettünk valami hülye videóról, amit csináltunk tegnap este. Végre elfeledkeztem kissé a gondjaimról, és jobban önmagam voltam. Ez főleg akkor látszott meg, amikor az egyik hülye sport bajnok, "menő" srác eljött mellettünk a folyóson, és csak ennyit mondott:
- Dorca! - és egy széles vigyort is villantott mellé. Először én is egy széles mosollyal néztem rá, majd követte azt a két középső ujjam is. Rögtön le is rohadt a vigyor az arcáról. Én meg csak diadalmasan mutattam felé tovább.
- Ms Irwin! - szólt rám hirtelen a földrajz tanár ismerős hangja. Amire én elrejtettem a hátam mögé a kezeimet és boci szemekkel néztem rá. Ő meg csak rázta a fejét, és tovább ment. Még szerencse, hogy szeret, mert jó vagyok a tárgyából.
A lányokkal meg csak felnevettünk, majd megszólalt a csengő, és mindenki ment a saját órájára kicsit szenvedni.