Az éltető vér

Mivel akadnak olyan lények, akik vérrel táplálkoznak, vagy akaratlanul is hozzátartozik az étrendjükhöz, nem árt, ha tudják, miből isznak éppen és milyen hatással lesz rájuk az adott vértípus elfogyasztása.

Vámpír: Ízre nem különbözik egy emberétől, azonban hideg. Minden vámpíré ilyen, ellenben, a sajátja íztelen, míg azé, aki átváltoztatta negédes és csábító, mivel tőle kapta mindazt, ami végül ebbe a fajba küldte.

Lidérc: Se íze, se szaga, se más egyebe. Sajátos védő mechanizmusuk a ragadozó lények ellen. Így, ha meg is sérülnek, nem követhető a nyomuk.

Ember: Az olyan hétköznapi ízek, mint a sós, édes, keserű, többnyire egy egészséges ember vérét jelentik. Az eltérés vércsoportjukban keresendő. Idővel, tapasztalás útján megállapítható halandók vérének ízéből, melyikük beteg, függő, stb…

Kitsune: A rókaszellemek többféle elemet képviselnek, így pedig, mindegyik elem más hatást vált ki a fogyasztójából.
A víz elemű kissé kellemetlen, híg.
A levegő elemű fullasztó hatású, mint mikor félre nyel az ember és a tüdejébe kerül az itala.
A föld elemű olyan, mintha sarat kóstolnánk.
Az energia elemű vér felpezsdítő. Új erővel látja el a fogyasztóját, egy egészen apró adag is teljesen felfrissítheti, rápöröghet. Egyesek akár függőjévé is válhatnak a hatásának, az ízének, mintha egyenesen drogot fogyasztanának.
A tűz elemű kitsune vére, csípős, kissé égető hatású.

Pokolkutya: Égető, maró hatású. Ám az esély, hogy megharapjanak egyet vagy beszerezzenek tőlük mintát… nos, igen csekély.

Diclonius: Tömény, édes íz.

Fehér boszorkánymester: Édes, csokis süti érzését kelti.

Fekete boszorkánymester: Fűszeres, sokrétű.

Daimon: Frissítő és gyümölcsös.

Vérjaguár: Vérük mérgező. Mivel íze bódító, a fogyasztója csak akkor eszmél fel ballépésére, mikor már olyan sokat ivott, hogy teljesen lebénítja vele szervezetét, és ha a jaguár addig nem tépi szét, hát a méreg öli meg, szépen lassan.

Vérfarkas/Prérifarkas: Borsmenta, valamilyen oknál fogva különösen csábító a vérfogyasztók számára.

Wendigo: Tömény, ihatatlan, mintha csak alvadt vért kóstolnánk.

Hibrid: Az ő vérük ízösszetétele a legérdekesebb, igazából majdhogynem minden példányé különbözik. Ennek oka egyszerű, vérük ízét a bennük keveredő fajok vérének sajátos mixtúrája adja. Az így kapott keverék lehet a mámorítóan ínycsiklandozótól kezdve akár kínzóan halálos is.

Árulkodó illat

Sok olyan lénnyel találkozhatunk, aki különleges, nagyon jó érzékszervekkel rendelkezik; számukra roppant könnyű, már csak illat alapján megkülönböztetni, miféle fajba tartozik, aki éppen útjukba kerül - ennek persze feltétele, hogy ne leplezzék azt. (A fajhoz és azon belül az egyénhez tartozó illatot, ha megtanulják, minden lény - boszorkánymesterek, dicloniusok és az emberek csak bájital, vagy erre alkalmas varázstárgy segítségével - képes magán elfedni.) Fontos megjegyezni, hogy ezek alapjáraton sem erős aromák, ha nem fordítanak direkt figyelmet ennek kiszimatolására, nem érzékelhető a faji különbség.

Vámpír: A halál keserédes illata.

Lidérc: Leginkább „tavasz” illattal jellemezhetőek.

Ember: Az ő illatuk a legkülönlegesebb illat mindközül. Annyira egyedi, hogy nem lehet mihez hasonlítani, de az biztos, hogy minden ragadozó számára csábító.

Kitsune: Mindegyik kitsune más elemet képvisel, így pedig, mindegyik elem más aromájú;
A víz elemének uráé tengerre/óceánra emlékeztet, nagyobb víztömeg illatához hasonló.
A levegőé a trükkös, neki semmiféle illata nincs, mondhatjuk úgy is, hogy „tiszta”.
A tűz kitsune illata enyhén szenes, de kellemes.
A földét egyszerű felismerni, hiszen enyhén föld illatot áraszt.
Az energia kitsune illata leginkább a kávéra hasonlít.
 
Pokolkutya: Enyhe kénkő aroma lengi körbe, de egyáltalán nem kellemetlen.

Diclonius: Méz illat vonja körbe őket.

Boszorkánymester: Mézeskalács aromáját el se lehet téveszteni. Az azonban nem eldönthető, hogy fehér vagy fekete-e a gazda szíve.

Daimon: Tuti-fruttira emlékeztet.

Vérjaguár: Macskamentára emlékeztető illata úgy csalogatja magához a kíváncsi lényeket, mint légycsapó a legyeket.

Vérfarkas/Prérifarkas: Az erdők friss, tiszta illatát érezni rajtuk.

Wendigo: Bódító illatuk van, mindenki olyannak érzi, mely számára a legkedvesebb, ezzel könnyebben édesgeti magához a kiszemelt prédáját, különlegessége, hogy az emberekre nézve is ilyen hatással bír.

Hibrid: Az ő illatuk az egyik legkülönlegesebb, igazából majdhogynem minden példányé különbözik. Ennek oka egyszerű, illatuk a faji "összetevöiknek" sajátos, de kellemes mixtúrája.

Ley-vonalak

Mágikus energia hálózat, amely a földben, majdhogynem annak felszínén húzódik, s ami az egész bolygót körül öleli. Nem lehet se látni, se megfogni, a legtöbb teremtmény nem is tud és nem is érzékeli ezek létezését, de néhányan képesek érezni és rácsatlakozni. Ez egy olyan energiafolyam, melynek hatására teremtetett meg a természetfeletti világ. Ezekből a vonalakból nyeri minden ilyen teremtmény az erejét, és ezeknek a vonalaknak a kereszteződéseiben, csomópontjaiban élnek belőlük a legtöbben. Beacon Hills is egy ilyen csomópont köré épült, történetesen az egyik legnagyobb köré, ezért tartják ezt a várost nagyon a sokan a természetfelettiek gyűjtőhelyének.

Nemeton

Beacon Hillsben összefutó ley-vonalak csomópontja. Tulajdonképpen egy nagyon öreg fának a hatalmas átmérőjű tönkje, amit a földben összefutó vonalak tartanak életben és töltenek meg mágikus energiával. Az erdő mélyén található, de nem mindenki képes megtalálni. Csak akkor és annak mutatkozik, ha az illetőnek igazán szüksége van rá. Néhány természetfeletti teremtmény rituális helyszínként alkalmazza, mert itt a legerősebb a mágia.

Mágikus tárgyak, eszközök

Rúna: Mágikus jelek, szimbólumok, amik különböző erővel és hatással bírnak. Egyes rúnák adnak, míg mások elvesznek a viselőjéből/hordozójából, legyen az élőlény, tárgy, vagy akár egy marék föld, amibe rajzolták. A rúnáknak különböző fokozataik vannak, nem képes minden boszorkány, minden rúna elkészítésére és használatára, ráadásul minél erősebb egy rúna, annál több erejébe kerül egy boszorkánymesternek a használata.  

Talizmán: Aktív energiát nyújt. Védelmet, energiát, erőt, bátorítást adnak a viselőjének és tulajdonságainak.

Amulett: Passzív energiát nyújt. A veszélyek ellen, mágikus támadás ellen védenek, betegséget és mérgezéseket is képesek elhárítani.

Pecsét: Pentagramhoz hasonló jelképek, lehetnek ártó vagy éppen jó szándékúak is. Lehetnek bármilyen méretűek. Mágikus erőket képesek magukba zárni és koncentrálni. Boszorkánymesterek előszeretettel használják ezeket a rituálék felerősítésére, a ley vonalak erejének egy pontba való összegyűjtésére, vagy akár mágikus „börtönök” készítésére. Azt azonban fontos megemlíteni hogy hatásukat csak is a pecsét körvonalain belül fejti ki.

Athame: Nagy erejű boszorkánymesterek által készített mágikus tőr. Különböző rúnákkal van ellátva, erős mágiával van átitatva, ez teszi lehetővé, hogy minden létező lény sebezhetővé váljon vele. Beszerzése nem olyan egyszerű, mert hát melyik boszorkánymester készítene önként olyan fegyvert, amivel ő maga is megölhető?! Ráadásul egy idő után a tőr erejét veszti, így újra meg kell rajta erősíteni a szimbólumokat.

Mágikus növények

Sisakvirág: Más néven farkasölő. Por, vagy folyadék formájában, akár lőfegyverbe töltve is használatos. A tüdőbe, vagy a véráramba jutva, a vérfarkasok, vérjaguárok, kitsunék, daimonok, számára kis adagban hallucinációt, gyengeséget okoz, nagyobb adagban akár halált is okozhat. Ennek ritkább és erősebb fajtája a Sárga sisakvirág, ami garantáltan halált hoz az áldozatra. Egyetlen módja annak, hogy ezt túlélje bárki is, ha azonnal kiégetik a sebet és akad a közelben egy erős boszorkánymester.  

Fagyöngy: A fagyöngy az emberek számára is lehet gyógyító vagy éppen mérgező hatású, azonban egy természetfeletti lény szervezetébe jutva kétszer olyan gyorsan fejti ki halálos hatását.

Hegyi kőris: Sok kultúrában tartják úgy, hogy megóv a természetfelettitől. Legtöbbször por formájában használják, vagy építőanyagként és nyersanyagként, de igazából bárhogy is alkalmazzák, ez az anyag egy láthatatlan „energiaburkot” képez minden körül, amit csak bevonnak/körbe szórnak vele és az biztos, hogy egy természetfeletti lény sem tud áthatolni az általa védett területen, mi több, megrázza őket, ha csak hozzáérnek (pokolkutyák, hibridek, boszorkánymesterek és a daimonok az egyedüli kivételek). Egyszerű emberek számára teljesen ártalmatlan.

Fekete bodza: Európában előforduló növény, aminek használata manapság mindennapos. A lidércek gyengesége. Ha bármilyen formában a szervezetükbe kerül a fekete bodza, lázas betegnek fogják érezni magukat. Szédülni kezdenek, testük rázkódni kezd, gyengék lesznek, nehezen vesznek levegőt és képességieket nem tudják használni. Viszont ez a hatás csak pár óráig tart, ha nem adagolják folyamatosan.

Ánizs: Elterjedt növény, amit gyógyszerekben és ételekben használnak manapság, de a kitusnék jobb, ha óvakodnak tőle. Számukra mérhetetlenül keserű íze van, és fogyasztása után hányingerük lesz tőle, vagy ami rosszabb; teljesen elgyengülnek. A különböző elemű kitsunéknak más-más módon kell előkészíteni az ánizst, hogy hasson rájuk.
Föld elemet használó kitsune: náluk nem kell csinálni semmit, a rendes ánizs hat náluk mindenféle változtatás nélkül.
Levegő elemet használó kitsune: ki kell szárítani a növényt
Víz elemet használó kitsune: legalább pár napig kell vízben áztatni és a folyadékot kell a kitsunéken használni
Tűz elemet használó kitsune: legalább pár napig füstölni kell
Energiát használó kitsune: egy tárolóra energia rúnát kell rajzolnia egy boszorkánymesternek, és abban kell hagyni legalább pár napig
Ha a megfelelően előkészített ánizst használjuk a megfelelő kitsunénél, akkor az illető legyengül, képességeinek nincs teljesen urában. Nagyobb adag beadása eszméletvesztéshez, utána pedig gyötrő fejfájáshoz vezet az eredeti hatások mellett.

Vérehulló fecskefű és Orvosi Ziliz: ez a két növény csak együtt éri el hatását bármilyen természetfeletti lénynél. Kétféle képen használható ez a kombináció: por vagy kenőcs formájában. Kenőcsként bőrre felkenve égető hatást kelt, majd hólyagosodni kezd a bőr, de akár daganatok is megjelenhetnek hosszú használat után. Ez inkább csak kínzásra használják, vagy természetfeletti lények felismerésére, komolyabb kárt, vagy halált nem okoz. Porként csakis belső bevitelre alkalmazható. Bevitelkor az illető pár perc után égető érzést fog érezni a nyelőcsövén és a gyomrában, amit növekvő fájdalom követ. Ez akár nagy adagokban súlyos belső sérülésekhez, vagy halálhoz is vezethet. Viszont a porral nagyon vigyázni kell, mert emberekre is mérgező hatással van, náluk először gyomorégés és hányás lép fel, de túladagolásnál náluk is súlyos belső sérüléseket okoz, ami akár halálhoz is vezethet.

Nemes májvirág: Amíg ez az emberek számára rengeteg gyógyhatással rendelkezik, ha egy wendigo szervezetébe jut, az reménykedhet, hogy épp nem vadásznak rá. A növény pár perc alatt gyengeséget okoz, ami lehetetlenné teszi a hosszútávra jutást. Ezt magas láz követi, de akár még hányás is. Ezek minimum egy, de akár több napig is eltarthatnak.

Rémálom kereskedő

Európából származó rémálmokon táplálkozó lények. Kinézetre olyanok, mint az átlag emberek, bár  szemük alatt mindig fekete karikák találhatóak, mint akik sose alszanak jól. Az emberek és boszorkányok társaságát keresik főleg, a természetfelettiek nagy részét gyűlölik, főleg a vérfarkasokat. Ez a gyűlölet már évszázadokkal ezelőtt alakult ki, amikor a vérfarkasok megtiltották a rémálmoknak, hogy természetfelettiből táplálkozzanak, ami persze nem tetszett nekik. Emellett lenézik őket a vérfarkasok, úgymond a természetfelettiek legaljának tartják őket.
Éjszaka keresnek maguknak áldozatokat, akiknek betörnek a házaikba és egy alvó embert keresnek. A kiszemelt homlokára helyezik kezüket, és belépnek az álomvilágba, ahol bármit megtehetnek. Általában elveszik a szép álmokat és rémálmokat kreálnak helyette, hiszen az abból eredő félelem ad nekik erőt. Ez a képességük sok gyakorlással továbbfejleszthető. Ha valakivel esetleg harcba keverednek egy fejhez közeli érintéssel egy rémálmot bocsátanak rá, ami a való életben jelenik meg. Ezek az illúziók csak az érintett személy előtt jelennek meg, aki mások számára őrültnek tűnhet. Ezek a képzelgések addig nem múlnak el, amíg a rémálom úgy nem akarja, vagy elfogy az energiája, vagy olyan fél-1 kilométerre kerül áldozatától. Annak ellenére, hogy ezt elsajátítja valaki, táplálkozni csakis alvó emberből tud továbbra is.
Képességeik miatt gyakoriak közöttük a tolvajok és betörők.
Megnövekedett erejük van, valamit természet adott tehetségük a csendességhez és a lopakodáshoz. Viszont nem gyógyulnak gyorsabban az embereknél, és ugyan addig élnek, mint a halandók.

Éjvándor

Dél Európából származó lények, amik egyesek szerint a Vámpírok távoli rokonai. Éjszakai teremtmények, amikre ugyan a nap nincs halálos, vagy bántó hatással, de legyengíti őket, ha túl sokat tartózkodnak a fényben. Kinézetre ezért is sokkal sápadtabbak, mint egy átlagos ember.
Esténként utak mellett, vagy elhagyatott helyeken járkálnak, áldozatokra várva. Ha valaki közel megy hozzájuk és szóba elegyedik velük egy vonzást érez, hogy kövessék őket bárhova is mennek. Ennek a természetes kisugárzásuknak köszönhetik, hogy bárkit le tudnak téríteni eredeti utukról, és azt is el tudják velük feledtetni, hogy hova akarnak menni. Ha valaki teljesen a varázsuk alá esett, akkor akár még más dolgokat is elfelejthetnek velük szép lassan. Ha pedig valaki emlékéből sok mindent kitörölnek, az korai demenciához is vezethet.
Nem agresszív lények, de minden eltérítést, és emléktörlést csupán szórakozásból tesznek, így jobb, ha mindenki elkerüli őket, és nem áll le az autóút mellett álló emberrel beszélgetni az éjszaka közepén.
A sötétben szinte láthatatlanok, eggyé válnak vele, ezért is képesek egyik pillanatról a másikra eltűnni valaki szeme elől. Ezért is hitték sokáig, hogy természetfeletti gyorsaságuk van, vagy teleportálni tudnak, de ezeket már megcáfolták azóta. Nem gyorsabbak az átlag embernél, nem gyógyulnak gyorsabban sem náluk.
Ritka manapság éjvándorokat találni, hiszen könnyen felismerhetőek kinézetük és szokásaik miatt, így a legtöbbet már levadászták közülük.

Banshee

Bansheek nők, a halál hírnökei. Mások halálát jósolják meg; olyanokét, akik valami természetfeletti beavatkozás következtében veszítették életüket, vagy azokét, akik maguk is természetfelettiek voltak. Transzszerű állapotba esnek, hangokat hallanak, amikor valakire a halál feni a fogát, és attól függően, minél közelebb van hozzá a halál időpontja, a bansheenek látomásai lesznek a helyről, ahol megtörténik, néha arról is, mi módon, majd annak bekövetkeztével; fájdalmas sikolyt hallatnak. Emellett gyakran találják magukat olyan helyeken, amik halálhoz köthetőek (például gyilkosság helyszínei, sírok, temetők, stb).
Akár egész életüket is leélhetik úgy, hogy nem tudnak igazi létükről, hiszen egy Nemetonnál csak egy banshee lehet, akit a fa választ ki. Ha az addig kiválasztott meghal, vagy elmegy onnan, a fa egy újabb banshee-ben ébreszti fel a képességeit.
Kapocs köti össze őket a pokolkutyákkal, a halálsikolyukkal jelzik nekik, merre történt a tragédia, hogy azok elvégezhessék őrzői feladatukat.
A bansheeknek csak egyoldalú kapcsolatuk van a természetfeletti világgal, amihez képesek hozzáférni, de őket nem irányítja az. Például ők át tudnak lépni a hegyi kőris hamuján, nem hat rájuk a kanima mérge és egy alfa harapása. Ők a leginkább emberiek.
Képességeik:
A fentebb említetteken kívül, azon a természetfeletti „csatornán”, ahol meghallják mások halálának közeledtét, képesek a saját fajtársaikkal kommunikálni, valamint a hozzájuk legközelebb lévő pokolkutyát magukhoz hívni.
A sikolyuk, pedig amellett, hogy az elmúlást hirdeti, egyben a legerősebb fegyverük. Az erősségétől függően, egy egyszerű fülvérzéstől és dobhártyaszakadástól, egy koponya összeroppantásig bármire képesek. Illetve, a sikoly hanghulláma segítségével képesek fizikailag erőteljes lökést mérni bárkire.

Kanima

Kanima akkor jön létre, ha valakit megharap egy vérfarkas, de a személy lelki problémái miatt, a test nem teljesen fogadja be a harapást. Egyfajta mutációja a vérfarkas génnek, ami addig nem enged igazi átváltozást, amíg az illető fel nem dolgozza azt a problémát, ami belülről emészti.
A kanima, a vérfarkashoz hasonló természetfeletti lény, bár kinézetre jobban hasonlít egy gyíkra, sárga szemének, pikkelyes testének és farkának köszönhetően. Ugyan úgy teliholdkor a legerősebb, de ő falka helyett egy mestert keres magának, akinek minden parancsát teljesítheti. A mestere félelmei pedig kivetülnek a kanimára is, így például ha irányítója fél a víztől, ő is fog.
Amiben még különbözik a vérfarkasoktól, hogy tud falra mászni, a farka és karmai mérget termelnek, amivel ha valakit akár csak megkarcol, egész teste lebénul. Valamint a sárga sisakvirág hatásosabb nála, mint az egyszerű sisakvirág.

Lélekrabló

Skóciából származó lények, amik a lélek energiájából táplálkoznak. Ezért is találhatóak meg olyan helyeken, ahol sok ember van. Gyakran munkájuk is emberekhez kötött, általában minél többhez, hogy ne egy személyt kelljen lecsapolniuk. Bár, emberek és más fajok társaságában szívesen vannak, saját fajtájukat nem szeretik, el is kerülik egymást.
Képességükhöz tartozik a természetfeletti erősség mellé, hogy legendájukhoz hasonlóan, ahol szellemekként emlegetik őket, egy szellemszerű testet tudnak felvenni, amin minden áthatol. Ebben az állapotukban sérthetetlenek, még falakon is át tudnak menni. Persze ez az állapot nehezen tartható fenn. Koruktól, energia töltöttségüktől és gyakorlástól függ mennyi ideig képesek ezt megcsinálni. Bár az elején a fél percet is alig bírják, a végén egy kb 10 perc is mehet nekik egyhuzamban, de utána kell nekik pihenő, mielőtt ismét szellem alakot tudnak ölteni.
Emellett még az időjárásnak is valamennyire urai. Teljesen nem tudják megváltoztatni, nem tudnak 40 fokos hőségből -10 fokot és jégesőt előhúzni, de ha esőre hajlik az idő, akkor, ha úgy akarják; eshet, pár fokkal le tudják hűteni néhány kilométeres körzetüket. Szelet viszont bármikor tudnak csinálni, amit sokszor használnak előnyükre, hiszen szellem testüket viszi magával.
Koruk megközelítheti a 200 évet, mivel kicsit lassabban öregednek az embereknél.

Tűzmadár

Ritka természetfeletti faj, ami akár egész életét is leélheti úgy, hogy nem is tud igazi valójáról. Főleg, mert ugyan genetikailag öröklődik a tűzmadár gén, de csak bizonyos embereknél aktiválódik, generációkat is kihagyva.
A tűzmadarakra jellemző, hogy vannak megérzéseik, amik később mindig igaznak bizonyulnak. Például csak olyan apróságok, hogy bár tudja, hogy süt a nap, de úgy érzi, kellene vinnie esernyőt, a nap végén pedig tényleg leszakad váratlanul az ég. Persze ezek nem feltűnőek, sok átlagos embernek is vannak ilyen jó megérzései. Viszont a tűzmadaraknak ez tinédzserkoruktól kezdve olyan 20 éves korukig sokkal jobban felerősödik. Néha álmukban képeket látnak, amik megtörténnek a következő nap. Valamivel kapcsolatban rossz érzésük lesz, például nagyon aggódni kezdenek egy barátjukért, aki aznap balesetet szenved. Vagy hirtelen nem a szokásos úton van kedvük hazafelé menni, és találnak 100 dollárt az új útvonalon.
Ha ezeknek rendszeresen hangot adnak, és a közelükben van egy jártas természetfeletti, lepleződhet le csak igazán, mik is ők. Ha dolgoznak képességeiken, akkor egy volt tűzmadár csontjának meggyújtása, s annak füstje segítségével lassan megtanulhatja a jövőbelátást. Ekkor képeket lát a jövővel kapcsolatban. Ha konkrét emberre, vagy eseményre gondol, akkor azzal kapcsolatban kaphat információkat, de koncentráció nélkül csak pörögnek előtte a képek az egész környezetével kapcsolatban, és nem fog érteni semmit. Bár az is igaz, hogy a jövőbelátás akkor se teljesen tiszta, ha egy konkrétumról van szó. A képek, jelek, szavak, színek, igazából bármi, amit látnak, csak az esemény közeledtekor fedik fel valódi jelentésüket a tűzmadár számára. Ráadásul egyedül két dolgot képesek látni: nagy szerencsét, vagy még annál nagyobb szerencsétlenséget.
Képességük ellenére teljesen normálisak, nem élnek tovább, mint az átlag emberek, nem gyorsabbak náluk, nem gyógyulnak gyorsabbak, életük se tart tovább.
A hatalom éhes, rossz útra tért mágiahasználók vadászni szoktak rájuk, mert úgy tartják, egy ilyen lény feláldozásával megszerezhető tőlük a jövőbelátás képessége.

Feledés lovasa

Embernek tűnő lények, akik vadnyugati ruhába vannak öltözve és lovakon közlekednek. Embereket ragadnak el, és eltüntetik őket a történelemből. Bárki, aki látja őket, az eltűnik, aki pedig tudott az elvittekről, elfeledkeznek róluk, mintha azok soha nem is léteztek volna. Az így elragadott emberek pedig maguk is lovasokká válnak.
Vad hajszaként hívják azt, amikor a lovasok begyűjtik az embereket, szép lassan eltüntetve egész városokat. Bár érdekes módon Bansheeket sosem visznek el. Ha valakit meglőnek, vagy ostorral megcsapnak, az eltűnik egy zöld füstben, és egy vasútállomáshoz hasonló helyre kerülnek, ahonnan csak a lovasok tudnak ki és bejárni.
Legyőzésük lehetetlennek tűnt egészen addig, amíg egy csapatnyi bátor fiatalnak nem sikerült megállítania őket. Ezek után minden elragadott, és a hozzájuk tartozó emlékek visszatértek, s talán már a lovasokkal se kell szembenézni többet.

Oni

Az onik természetfeletti démoni harcosok. Néhány kitsune képes a megidézésükre, valamint a bőrváltók. Kitsunék csak is a farkuk számának megfelelő onit tudnak megidézni, többet nem. Megidézésükhöz a Nemetonra is szükség van, mert csak abból nyerhetnek elég erőt hozzá.
A legendák úgy tartják, hogy tiszta sötétségből állnak, és a samurai páncéljuk mögött rejlik egy szentjánosbogár, ami élővé teszi őket. A megidézőjük parancsait követik, ezért se mondhatók önmagukban se jónak, se rossznak.

Bõrváltó

A bőrváltók egy ritka fajtája az alakváltóknak. Az Amerikai Őslakosok úgy tartják, hogy ezek a lények állatokká tudnak átváltozni. A legendák gonosznak tartják őket, de a valóságban csendes, visszahúzódó fajták, akik segítenek, ha kell, és nem avatkoznak bele semmibe. Általában farkassá, prérifarkassá, bagollyá, rókává változnak, bár bármilyen állat alakját fel tudják venni, ami a környezetükben megtalálható.
A legendák szerint más emberek alakját is föl tudják venni. Úgymond el tudják lopni más ember arcát, ha a szemébe néznek az illetőnek, vagy, ha megölik egy vérrokonát. De ez úgy tűnik vagy elveszett tudás náluk, vagy már nem tartják szükségesnek a használatát.

Berserker

Nagyon veszélyes lények. Valaha férfiak voltak, akik egy rituálé alkalmával medve csontokból öltöttek páncélt a csupasz felsőtestükre, az állat koponyáját pedig maszkként használták, hogy így nyerjék el annak erejét. A rituálé elvégzésével nem csak fizikai, de szellemi átalakuláson is átestek. Nem csak erősebbek, kitartóbbak és sebezhetetlenebbek lettek, de elvesztették emberi tudatukat is, nem maradt más, csak az ösztönlény. Elsősorban pont arról ismertek, hogy pusztán az állati ösztöneikre támaszkodnak, pusztítanak és az ölés öröme miatt ölnek. Fejlett túlélési képességeik vannak, bár, ha fenyegetés alatt állnak, inkább harcba szállnak, minthogy megfutamodjanak.
Voltaképp örök életű lények, nincs szükségük se táplálékra, se folyadékra a túléléshez, a mágia tartja őket egyben és csak annak megtörésével győzhetőek le. Azt pedig egyedül a fejükön lévő medve koponya összetörésével lehet elérni.
Frissen átváltoztatott Berserkerek esetében, van rá esély, hogy újra emberré váljanak, ha pár napon belül véget vetnek a varázslatnak.
Ezeket a lényeket szoros kapcsolat fűzi a vérjaguárokhoz; behódolnak nekik és akár hűséges szolgálójukká szegődnek. Valamint, a vérjaguároknak megvan az a képessége, hogy nem csak az uralmuk alá tudják vonni ezeket a lényeket, de újakat is tudnak teremteni.